Balmain

Egy korábbi bejegyzésemben írtam, hogy szeretem az aranyat, de csak egy bizonyos mennyiségben és azt is, hogy nem tartozik a kedvenceim közé a férfias stílus. Nos, pár napja belebotlottam a Balmain "2013 Pre-Fall" kollekciójába és az elméletem egy szempillantás alatt megdőlt, ami egyrészt eléggé idegesítő, másrészt pedig felvetődik bennem a kérdés...Akkor most mit is szeretek én? A válasz még nem született meg teljesen, de formálódik. Nyilván mindenkinél vannak olyan dolgok, amikre azt mondja, "ki nem állhatom", aztán pedig meglátja valahol és egyszerűen elbűvöli megszereti, a legnagyobb tiltakozása ellenére is. Azt hiszem velem is valami hasonló történt.
A Balmain kollekciója csupa arany, csupa zakó, csupa nadrág és ettől függetlenül tetszik, jobban, mint szeretném.
A rengeteg aranyat, csillogást és pompát gyönyörűen szinten tartják és visszarántják a giccsből egy egy apró szösszenettel, mint egy fekete blúz, nadrág vagy cipő. Ezzel pedig teljesen egyensúlyba kerülnek a színek és nem lesz az az érzésem, hogy fájdalmasan sok pompát akarnak beletömöríteni egy szettbe. (nyilván az is sokat számít, hogy a ruhákat egy barna hajú modellen prezentálják és nem szőkén)
A másik nagy problémám a férfias stílus, mert az a sok nadrág...de egyszerűen annyira nőiesek és finom szabásúak azok a kabátok és zakók, annyira lágy esésűek és káprázatos színűek a blúzok, hogy elfelejtem a nadrág mivoltát és elmaradhatatlan darabnak érzem a kollekcióban.
A markáns vonalakat a picit hegyes, kicsit magasabb vállak és a széles övek teszik lágyabbá, nőiesebbé. Fájdalmasan kiemeli a női alakot, sokkal jobban, mintha mondjuk szűk ruhát venne fel valaki egy hasonló övvel.
A szoknyák és hosszú ujjú miniruhák pedig az első pillanattól fogva az abszolút kedvenceimmé váltak, a gigantikus láncos fülbevalóról pedig már ne is beszéljünk. Legeltessétek a szemeteket és nézzétek meg a többi képet ITT.