Frustrated

Amikor végre jön az életedben egy biztos pont, vagy egy olyan dolog, amiből aztán el tudsz indulni valamerre, miután hónapokig szenvedtél otthon...nahát az egy nagyon jó érzés. Alig várod a pillanatot, hogy elkezdődjön. Aztán jön a levél pár nappal előtte, amiben az áll: "Bocs, de mégse." Persze nem szó szerint.
Szóval miután december közepén 3 nap alatt kapkodtam össze a műkörmös tanfolyamra a megfelelő papírokat és igazolásokat. Azért jelentkeztem, mert egyszerűen már felőrölt az, hogy itthon vagyok, nincs önálló keresetem és ezekre még jön a folyamatos érzés, hogy igen, elbuktam a felvételimet anno. Nem csináltam volna másképp, ne értsetek félre, de ez a magatehetetlenség szörnyű és ilyenkor csak jobban kattog az ember feje minden hülyeségen. Tehát, hogy lefoglaljam magam és több lábon álljak elvégeztem már egy gyorstalpaló svéd masszázs tanfolyamot, amiben annyi komolyság sem volt, mint egy óvodai foglalkozáson. Aztán az interneten rábukkantam a körmös tanfolyamra. Öröm a köbön, olyat tanulnék, amit szeretek, feltehetőleg utána könnyebben találnék munkát és kézügyességem is van hozzá (legalábbis jó azt hinni). Erre kaptam egy levelet tegnap, miszerint nincs meg a kellő létszám, ezért a csoport nem indul. Alapjáraton egy megoldható problémáról van szó, mert indul másik tanfolyam. De az egész olyan macerává vált a sok telefonálgatással meg azzal, hogy még mindig nem dőlt el, hogy mi lesz. Nem nagy dolog, tudom. Nyilván vannak ennél sokkal nagyobb problémák amik miatt emberek aggódnak, de ha valamire igazán rákészülsz és aztán közlik veled, hogy mégsem és kétségek közt hagynak...kőkeményen földhöz vág.