Instead, I choose Vodka

Az a fajta telt ember vagyok, aki már korai tinédzser korszakában rajongott Bridget Jones-ért és duci kislányként teljes mértékben együtt tudtam érezni a fájdalmaival annak ellenére, hogy tulajdonképpen fel sem fogtam azokat a problémákat amikkel ő szembesült. Számomra egy teltkarcsú bolondos szőke volt, aki mindig kínos helyzetekbe hozta magát és jókat lehetett kacagni rajta és azt éreztem, nem baj, ha kicsit többet mutat a mérleg, hiszen rajta is van súlyfelesleg, mégis van akinek tetszik. Bármikor nevetek a poénokon és bármikor újra nézem akár mind a két részt.
Ciki vagy sem, nagyon sokáig nem tudtam arról, hogy a film könyv alapján készült és azután sem vágytam rá különösebben, hogy elolvassam. Végül a kezembe került a koli könyvtárában tanulás közben, és mivel úgyis csak pár témazáró, több oldalnyi házi, prezentáció és szódolgozat várt rám, levettem a polcról az ütött kopott első kötetet és rövid idő alatt végeztem is vele, hogy aztán hanyat-homlok rohanhassak a második kötetért, amit hasonló tempóval olvastam ki. Szóval a könyv nagyon tetszett, attól függetlenül, hogy már kívülről tudtam a sztorit. Megismertem Bridget Jones-t, megtudtam olyan dolgokat, amik a filmben nem voltak benne és mindezt egy számomra rettentően kedvelt stílusban.
Ma pedig rátaláltam egy olyan cikkre (itt elolvashatod), miszerint Helen Fielding megerősítette, hogy várhatóan Novemberben megjelenik a következő Bridget Jones kötet én pedig úgy gondoltam, hogy ez mindenféleképpen megér egy posztot.